Nem vagyok büszke a magyarságomra.
Ha arra gondolok, hogy magyar vagyok, akkor a büszkeség helyett sokkal inkább a hála érzése járja át a szívemet. Számomra hatalmas örömforrás, hogy a magyar az anyanyelvem. A magyar irodalom kincsei színesebbé teszik az életemet. A magyar történelem sok-sok hőst adott, akik irányt mutattak már gyerekkoromtól kezdve. Segítettek, hogy lássam, merre kell menni, hogyha jó ember akarok lenni. A magyar kultúra megtanított a természet szeretetére, az alázatra, a reményre és a játékos és kutató látásmódra.
Nem tudok eléggé hálás lenni mindezekért. És ezért igyekszem hűen és hálásan szolgálni és küzdeni azért, hogy a jövő generációi is élvezhessék mindezt.