Úgy látom, hogy a budapestiek időnként lesajnálják a vidékieket. Az való igaz, hogy vidéken nincs annyi lehetőség a kulturált szórakozásra, mint a fővárosban. Viszont, ha megnézzük az embereket egyénenként, akkor azt látjuk, hogy sok fővárosi ember él falusi életet: Reggel elmegy dolgozni, utána bevásárol a megszokott üzletben, majd hazamegy tévézni. Hétvégén a legtöbbször otthon marad pihenni és tévézni. Nem sok vizet zavar az életében, hogy mennyi koncert, színházi előadás, kiállítás, sportlehetőség, vagy egyéb rendezvény van körülötte.

Középiskolásként visszatekintve az általános iskolai önmagamra, úgy gondoltam, hogy nagyon naiv voltam. Egyetemistaként a középiskolás énem is naivnak tűnt. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy egyetemistaként is még nagyon naiv voltam. Most meg azt látom, hogy kezdő dolgozóként is sok mindenben naiv hozzáállásom volt.
Úgy látom, hogy két dolog biztosan van, ami végigkíséri az életemet: a változás és a naivitás.

Mi kell ahhoz, hogy valaki megtetsszen? Én mi kell ahhoz, hogy valakivel le tudjak élni együtt egy egész életet? És vajon van-e valami, ami mindkét válaszban közös?

A bagósok terroristák. A cigarettát használva hajtanak végre öngyilkos merényletet. De mielőtt belehalnának a füstszívásba, még gondoskodnak róla, hogy az a füst minél több embert vigyen a sírba velük együtt. Az áldozataikat passzív dohányosoknak szokták nevezni.