Hollywoodban nem preferálják a megtérést.
Ha egy filmbeli szereplő a rossz oldalon áll akkor jobban teszi, ha ott is marad. Ha beindul a lelkiismerete, vagy csak simán megvilágosodik, és átáll a jó oldalra, akkor úgy jár, mintha a családja fotóit mutogatná a főszereplőnek: Biztosan meg fog halni. Nincs kegyelem! Nincs megbocsájtás! A megtérés halálos bűn, és a végzet utolér. Ha nem térsz meg, még megúszhatod. Legrosszabb esetben börtönnel. De ha megtérsz, biztosan meghalsz.
Nem tudom miért van így a hollywoodi filmekben. Ez nem jó üzenet. Nekem nem tetszik. Azt üzeni, hogy nem jó döntés az erkölcsös irányba változni. Ha egyszer elbuktál már ne próbálj megtérni, mert nagyon csúnyán ráfázol! És mindezt nem direktben, hanem tudatalatti szinten üzenik.
Ne hagyd nekik! Ezentúl mindig vedd észre, ha ezt üzenik. És mutass nekik fityiszt, és változz mindig bátran a jó irányba!

A gyerekek először mindenhatónak gondolják a szüleiket.
Aztán tinédzserként saját magukról gondolják ugyanezt.
Felnőtt fejjel meg már Istent sem gondolják mindenhatónak.

Ha én valamit nagyon akarok, akkor csak egy módon vehetik el tőle a kedvemet:
Ha kötelezővé teszik a számomra.

Ha találkozom egy aktívan lottózóval, akkor el szoktam neki mondani, hogy én tudom a nyerő számokat. Mind az ötöt. Csak azt nem tudom, hogy melyik héten fogják kihúzni őket.

Az optimizmusom miatt sokan neveztek már naivnak.
Ezekben az emberekben csak egy közös jellemző tulajdonságot találtam. A keserűséget. Ez azért szomorú, mert a keserűség szerintem csak a naivitás talaján tud felnőni.