A pénz olyan, mint a levegő.
Ha van, nem boldogít, mert természetesnek gondoljuk a meglétét. Csak akkor értékeljük, ha nélküle vagyunk egy ideig. Olyankor egy kevés is képes nagy örömöt okozni, vagy akár életet menteni.

Az évek nem rohannak el gyorsan.
Csak a felejtés az, ami mindent eltakar. A felejtés és a szürke hétköznapok, amikor nincs mire emlékezni. Pedig az élet hosszú. Csak fel kéne tölteni emlékezetes történésekkel. Ehhez néha az is elég lenne, ha megállnánk a rohanásban és rendesen szétnéznénk. Mindig van miért hálásnak lenni. És a hálára már érdemes emlékezni.