Elérkezett október utolsó vasárnapja és az őszi óraátállítás. Ilyenkor mindenki örül, hogy egy órával többet alhat. És e páratlan helyzetet kihasználva jóval több mint egy órával később fekszünk le.
Már megint.

Veszélyes az embernek politizálni. Mindig jön az óriási kísértés, hogy az elméletünkhöz keressünk tényeket; ahelyett, hogy a tényekből vonnánk le a következtetéseket. Ez valahol érthető. A második verzióhoz sokkal, de sokkal több idő és energia kell. És ráadásul a végén még akár csalódhatunk is az általunk addig preferált politikai oldalban.
Ugyan, kinek kell ez?

Nekem.

Olyan nincs, hogy valaki úgy általában hitetlen. Az ateisták is hisznek valamiben. Csak amiben ők hisznek, az kevésbé emelkedett és sokkal inkább komor és bús, cserébe nem kell azzal foglalkozniuk, hogy a haláluk után esetleg el kell számolniuk az életükkel.

Az ember lelkének szüksége van a növekedésre. Mikor ez hiányzik, akkor az ember kompenzál: Nekifog hatalmas izmokat növeszteni, vagy tetoválásokkal és testékszerekkel díszíteni a testét egyre nagyobb mértékben. Vagy egyszerűen csak a pénz hajszolni, és a növekvő anyagi gazdagságra törekedni. Ha ezekhez nincs elég kitartásod, még mindig gyűjthetsz ismerősöket a facebook-on. Sokan, sokféleképpen gyarapodnak, de lelkileg fejletlenek maradnak. Nem hiszed? Menj ki a lakásból és nézz szét az emberek között! Ha odafigyelsz a többiekre, te is megláthatod.
Sajnos.

Úgy látom, hogy a budapestiek időnként lesajnálják a vidékieket. Az való igaz, hogy vidéken nincs annyi lehetőség a kulturált szórakozásra, mint a fővárosban. Viszont, ha megnézzük az embereket egyénenként, akkor azt látjuk, hogy sok fővárosi ember él falusi életet: Reggel elmegy dolgozni, utána bevásárol a megszokott üzletben, majd hazamegy tévézni. Hétvégén a legtöbbször otthon marad pihenni és tévézni. Nem sok vizet zavar az életében, hogy mennyi koncert, színházi előadás, kiállítás, sportlehetőség, vagy egyéb rendezvény van körülötte.

Középiskolásként visszatekintve az általános iskolai önmagamra, úgy gondoltam, hogy nagyon naiv voltam. Egyetemistaként a középiskolás énem is naivnak tűnt. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, rájöttem, hogy egyetemistaként is még nagyon naiv voltam. Most meg azt látom, hogy kezdő dolgozóként is sok mindenben naiv hozzáállásom volt.
Úgy látom, hogy két dolog biztosan van, ami végigkíséri az életemet: a változás és a naivitás.

Mi kell ahhoz, hogy valaki megtetsszen? Én mi kell ahhoz, hogy valakivel le tudjak élni együtt egy egész életet? És vajon van-e valami, ami mindkét válaszban közös?

A bagósok terroristák. A cigarettát használva hajtanak végre öngyilkos merényletet. De mielőtt belehalnának a füstszívásba, még gondoskodnak róla, hogy az a füst minél több embert vigyen a sírba velük együtt. Az áldozataikat passzív dohányosoknak szokták nevezni.

Nem szeretem, hogy az orvosságot gyógyszernek hívják.
Az én szememben a gyógyszer az, ami meggyógyít és semmi mást nem csinál.
Aminek mellékhatásai vannak az nem gyógyszer, hanem orvosság. Az orvos felírja, a vegyész megcsinálja, a beteg meg beveszi. Más dolga nincs is azon kívül, hogy a kockázatokról és mellékhatásokról megkérdezze kezelőorvosát, vagy gyógyszerészét.
Vannak gyógyszerek, amiket gyógyszertárban nem kapni. Ott sajnos leginkább orvosságot árulnak. Gyógyszernek látszó készítményeket, finoman beállított mérgeket, művitaminokat és színtiszta vegyszereket. Ha egy italban nincs elég gyümölcs, akkor a törvény tiltja, hogy gyümölcslének hívják. És tejnek sem hívhatnak ma már semmilyen löttyöt, csak azért, mert fehér a színe. Sajnos a vegyszerboltokat ma még hívhatják gyógyszertárnak, és az enyhe mérgeket hívhatják gyógyszernek.

Szeretem a csendet. 
Ilyenkor egyedül marathatok a gondolataimmal és közben nem zavar meg semmi.

Végre kimért házi tejet iszom.
Jobb a minősége, mint a bolti tejeknek és olcsóbb is. Vásárláskor nem kell a dátumot se néznem, mert biztosan friss. És még környezetbarátabb is: nem szállították több száz kilométereket a termelőtől a tejüzemig, majd az üzemtől a boltig; és mivel az általam vitt flakonba töltik, így a csomagolása sem végzi a kukában. Remélem egyre többen leszünk, akik ilyen tejet isznak.
Persze nem olyan egyszerű ez. Le kell hozzá győzni a lustaságot. Nem árulják napi 24 órában hanem nálunk most még csak heti háromszor 7-től 15 óráig. Előre kell gondolkodni a vásárlással. Úgy mint valamikor régen, mondjuk a dédszüleim idején. Ők mindig biozöldséget és biogyümölcsöt ettek. És az ő idejükben még a kukás kocsinak sem kellett járnia heti háromszor, hogy elhordja a rengeteg összegyűlt szemetet.

Zöldségevés közben eszembe szokott jutni, hogy ennek a kultúrnövénynek az őse valamikor vadon nőtt. De hova tűnt mára ez az ős? Miért nem találni a szabadban a vadalmához hasonlóan vadsalátát, vagy vadrépát, esetleg vaddinnyét?

Igyekszem tartani magamat ahhoz az elvhez, hogy nem az a fontos, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond. Ez sokszor segített már, hogy kicsit közelebb jussak az abszolút igazsághoz. De nem minden esetben tudom tartani magamat ehhez az elvhez, és pont az igazságkeresés miatt van ez így.
Ezeknek a kivételes eseteknek a nagy része a politikai felszólalások területéről kerülnek ki. Néhány ember esetében még ha esetleg jót és igazat mond is, én akkor sem azon kezdek el gondolkodni hogy, mit is mondott. Először inkább próbálom kitalálni, hogy ezt most miért is mondta. Vajon jó, vagy rossz motivációtól vezérelve mondta, amit mondott? Mi lehet a valódi célja?
Jézus történeteiben láttam, hogy sokszor nem arra válaszolt, amit az emberek kérdeztek tőle, hanem látszólag teljesen másról kezdett el beszélni. Ő tudta, hogy a kérdezőnek mi volt a motivációja, és inkább arra reagált. És ez egy fontos nézőpont. A motiváció.
Talán úgy lehetne kiegészíteni a fenti elvet, hogy nem az a fontos, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond; de még fontosabb, hogy milyen motivációval mondja.

Szemüveges vagyok. Távolra nem látok rendesen szemüveg nélkül. Imához viszont mindig leveszem. Olyankor nem kell távolra néznem. Isten közel van.

Sok ember nem is tudja, hogy valójában mennyire szereti a rutint:
Ha rutinból csinálsz valamit, akkor nem kell hozzá gondolkodnod. És ez a lényeg.
Az emberek nem szeretnek gondolkodni. Én sem. Vagyis nem mindig. Gondolkozni fárasztó.

Olyan nincs, hogy nagyon egészséges étel. Minden étel egészséges.
Ami nem egészséges, az nem is étel. Csak ételnek látszó tárgy. Hívhatjuk műkajának, enyhén szennyezett élelmiszernek, vagy alacsony kalóriatartalmú finomságnak, attól még ezek nem ételek.
A valódi ételek fogyasztása csak akkor egészségtelen, ha többet fogyasztunk belőlük a kelleténél. Az egészséges táplálkozás alapszabálya:
Változatosan táplálkozz, és ne tobzódj!

Te azt mondod, a cél szentesíti az eszközt?
Az a baj, hogy az eszköz meg formálja a jellemet.
És a rossz  eszköz mindig rossz irányba formálja az embert.

A horrorfilm nem a vértől és a kiforduló belső szervektől lesz félelmetes.
A földöntúli és emberfeletti gonoszság az, amitőlt az ember valóban fél.